A hipertónia osztályozásának kockázati tényezői. Magas vérnyomás - Kik a veszélyeztetettek?

A terápia célja a vérnyomáscsökkentés mellett a célszerv károsodások és a társbetegségek gyógyítása is.

A magas vérnyomástól szenvedő beteg teljes állapotának felmérése után határozzák meg, hogy milyen kockázati csoportba tartozik és ennek megfelelően milyen kezelésre azonnali antihypertensív gyógyszeres terápia, további monitorozás, életmódbeli változtatások, egyéb rizikófaktorok [75] kiiktatása van szüksége. Mindezekről a változtatásokról kimutatták, hogy jelentősen csökkentik a hipertóniában szenvedők vérnyomását.

Az esszenciális hypertonia poligénes öröklődésű, melyben egyelőre csak az angiotenzinogén ACE gén szerepe látszik bizonyítottnak. Egyes ritka hypertoniákban mutációk mutathatók ki a A kisebb nefronszám, csökkent filtráció miatt gyakrabban észlelhető magas vérnyomás betegség kisebb születési súly esetén. Fizikális vizsgálat A hypertoniás beteg fizikális vizsgálata lényegében nem különbözik egyéb beteg vizsgálatától, azonban kiemelt fontosságú a szabályszerűen végzett vérnyomásmérés, illetve a vese- és az endokrin betegségekre utaló elváltozások keresése.

A hipertónia visszaszorítása érdekében a lelki stressz csökkentését célzó különböző programokat hirdetnek, mint például a biofeedback biológiai visszacsatolása relaxáció, vagy a meditáció. A tudományos a hipertónia osztályozásának kockázati tényezői azonban többnyire nem támasztják alá ezek hatásosságát, mivel ezek a tanulmányok általában gyenge minőségűek. A hosszú távú több mint 4 hetes alacsony nátriumtartalmú étrend fehérbőrű embereknél hatékonyan csökkenti a vérnyomást, mind magas, mind normális vérnyomásúaknál.

Kockázati tényezők, veszélyt jelentő állapotok Ezek részben a hipertónia kialakulásában és fenntartásában játszanak szerepet, részben megnehezítik a kezelést.

Az étrend egyik fő jellemzője a nátriumbevitel korlátozása, bár az étrend káliumbanmagnéziumbankalciumbanvalamint fehérjében is gazdag. A fizikai mozgás hatására értágító anyagok nitrogén-monoxid, prosztaglandin, endorfin szintje megnő a vérben, míg csökken az ereket szűkítő anyagok szintje.

Emellett javul az endotheldiszfunkció és ezzel párhuzamosan az erek tágulékonysága is. A fizikai mozgás hatására csökkenő nyugalmi pulzusszám, csökkenő pulzus- és perctérfogat szintén vérnyomást csökkentő hatású.

A mozgás emellett mérsékli az elhízást, jó hatással a hipertónia osztályozásának kockázati tényezői az általános közérzetre és csökkenti a belső feszültséget, a stresszt is. A fentiek ellenére nem ajánlott az ellenőrzés nélküli testedzés, a nagyon magas pulzusszámot eredményező sportok, vagy a préseléssel, erőlködéssel járó sportok. Gyógyszeres kezelés[ szerkesztés ] A magas vérnyomás kezelésére jelenleg többféle vérnyomáscsökkentő gyógyszer létezik, amelyek különböző csoportokba oszthatók.

A kardiovaszkuláris kockázat beleértve a szívinfarktus és a stroke esélyét és a mért vérnyomásérték határozzák meg az előírt gyógyszereket. Nincs egyetértés a mustár és magas vérnyomás között abban, hogy melyik a legjobb gyógyszer.

Ugyanezek az ajánlások az ACE-gátlók angiotenzin-konvertáló enzim gátlók használatát javasolják a fiatalabb betegek számára. Az alfa-blokkolókat kivéve az előbb felsorolt gyógyszerek javasoltak Kanadában is.

A JNC7 amerikai [8] és az ESH-ESC európai [9] módszertani ajánlások azt támogatják, hogy kétféle gyógyszerrel kezdjék a kezelést azok, akiknek a szisztolés vérnyomása több mint 20 Hgmm-rel, a diasztolés pedig több mint 10 Hgmm-rel magasabb az ideálisnál és vagy többletkockázatú betegek esetén. A renin—angiotenzin rendszer gátlói és a kalciumcsatorna-blokkolók, valamint a renin-angiotenzin rendszer gátlói és a vizelethajtók együttes használata a leggyakoribb.

Bár ezek kényelmi szempontból vonzóak, leginkább azok számára megfelelőek, akiknél az egyes gyógyszerek dózisa be van állítva. A rezisztens hipertónia kezelésére az Egyesült Királyságban [99] és az Egyesült Államokban is kiadtak egy módszertani ajánlást.

Keresés Magas vérnyomás - hipertónia A magasvérnyomás hipertónia a legelterjedtebb szív-érrendszeri betegség. Fő veszélyét a sokszor csak évek után kialakuló érrendszeri szövődmények jelentik.