Szimpatoadrenális hipertónia

Kardiotonikus, pozitív inotrop hatású szerek Szívglikozidok Különböző növényekben Scrophulariaceák, Apocynaceák, Ranunculaceák, Liliaceák és egyes békafélék bőrében előforduló, egymáshoz hasonló szerkezetű glikozidok, melyek szívhatása jelentős.

Közülük a digitalis- és strophantinfélék sokáig egyeduralkodóak voltak a szívelégtelenség kezelésében. Szívglikozid-tartalmú növényi kivonatokat az orvosok már több mint évvel ezelőtt is alkalmaztak. Az Urginea maritima tengeri hagyma kivonatát már gyógyszerként használták az ősi Egyiptomban, a Római Birodalomban pedig vizelethajtóként, hánytatóként és patkányméregként alkalmazták. A régi kínai vegetatív-vaszkuláris disztónia és magas vérnyomás évszázadokon keresztül alkalmazták a varangyos béka szárított szimpatoadrenális hipertónia porát, melynek használata a digitalisfélék megjelenéséig néhány európai ország népi gyógyászatában is megfigyelhető volt.

Az Afrikában nyílméregként használatos Strophantus kombe mag kivonatának kardioaktív hatását először Fraser írta le ben. A digitaliskivonatokat szintén régen ismerték és használták Európában a népi gyógyászatban, azonban a digitalis valódi terápiás jelentőségét William Withering angol orvos fedezte fel.

Withering felismerte, hogy nem minden fajta oedema szüntethető meg digitalisszal, de nem értette még meg az összefüggést a digitalis szívhatása és diuretikus hatása között.

Arteriális hipertónia

Ez utóbbi összefüggés felismerése Ferrier nevéhez fűződik ben. A Scrophulariaceae családba tartozó piros gyűszűvirág Digitalis purpureailletve gyapjas gyűszűvirág Digitalis lanata levelei tartalmazzák a legfontosabb és a terápiában leginkább használatos glikozidokat.

A strophantin és az ouabain a Strophantus kombe, Strophantus gratus magjában fordul elő, de ma már ezeknek csak elméleti, történelmi jelentősége van. A varangyos béka bőre bufodienolid szerkezetű glikozidokat bufotoxin tartalmaz, melyek szteroidrésze hasonló a digitalis geninrészéhez. Hatás—szerkezet összefüggések Mindegyik szívglikozid egy szteránvázas részből, az ún.

A minden szívglikozidra jellemző általános szerkezetet a A szteroidszerkezet ciklopentanoperhidrofenantrén-váz, melyhez a es helyen egy telítetlen laktongyűrű, a es és a 3-as helyen hidroxilcsoport kötődik.

A B és a C gyűrű szimpatoadrenális hipertónia térbeli helyzete a többi szteroidéhoz hasonlóan transz konfigurációjú, míg a C és D gyűrű minden más, természetben csökkent hipertónia szteroiddal ellentétben, a kardioaktív geninekben cisz konfigurációban áll.

Hatás—szerkezet összefüggés A piros gyűszűvirág levele Digitalis purpureae folium az ún. A- B- és C-purpurea-glikozidokat, a gyapjas gyűszűvirág levele Digitalis lanatae folium az A- B- és C-lanatozid-glikozidokat szimpatoadrenális hipertónia. Az A- B- és C-purpurea-glikozidok a bennük lévő genin szerkezetében különböznek egymástól. A terápiás fontosságú A-glikozid digitoxigenint tartalmaz. A hatást hordozó geninrész 3-as helyéhez kapcsolódik a cukorrész, mely általában a hatást erősíti.

A natív purpurea-glikozidok molekuláiban a geninhez 3 molekula digitoxóz metilpentóz és 1 molekula glukóz kapcsolódik. A natív purpurea-glikozid a levél száradása közben egy enzim, a digipurpidáz hatására szimpatoadrenális hipertónia, elveszti a glukózt, így képződik a stabil szívglikozid, mely csak a genint és a hozzá kapcsolódó 3 molekula digitoxózt tartalmazza.

A terápiában használatos készítmények stabil szívglikozidot tartalmaznak.

A lanatozid-glikozidok szerkezete hasonlít a purpurea-glikozidokéhoz. A különbség köztük elsősorban az, hogy a natív glikozidokban a cukorrész mellett ecetsav is található.

A lanatozidok tehát a purpurea-glikozidok acetilszármazékai. Az aglikonok az A- és a B-lanatozidban azonosak szimpatoadrenális hipertónia A- és B-purpurea-glikozidokéval. A C-lanatozidban digoxigenin van, amely abban különbözik a digitoxigenintől, hogy a C12 helyen is tartalmaz egy OH-csoportot. A digoxin a legfontosabb és leggyakrabban alkalmazott szívglikozid. A deslanosid mesterséges glikozid, melyet az acetilcsoportnak a lanatozid-C-ről való lehasításával állítottak elő. A Strophantus kombéből előállított K-strophantin geninrésze a szimpatoadrenális hipertónia.

A geninre szubsztituált OH-csoportok megváltoztatják a molekula lipidoldékonyságát, szimpatoadrenális hipertónia. Minél több OH-csoport kapcsolódik a geninrészhez, annál polárosabb lesz a molekula. Ez magyarázza a különböző glikozidok különböző kinetikai magas vérnyomás z kockázat 4. A cukorkomponens egyrészt tartósítja a vegyületek hatását azáltal, hogy gátolja az epimeráz enzim okozta változást a hármas helyzetű hidroxil szterikus konfigurációjában, másrészt fokozza a geninek oldékonyságát.

Farmakológiai hatások A digitalis és minden szívglikozid alapvető farmakológiai hatása a szívizom-kontrakciók erejének fokozása, valamint a szívfrekvencia csökkentése.

A digitalis nevet gyakran használjuk mint az összes szívglikozid gyűjtőelnevezését. Hatásuk egyedülálló, mivel a többi pozitív inotrop hatású szer általában tachycardizál.

Ezért váltak a szívglikozidok a krónikus szívelégtelenség alapgyógyszereivé. Lévén a szívelégtelenség lényege a szívizom erejének gyengülése, a szívglikozidok a szív pumpafunkcióját fokozva csökkentik a szív nagyságát, a vénás pangást, diuresist váltanak ki, megszüntetik az oedemákat. A digitalis szimpatoadrenális hipertónia közvetlenül hat a szívre és az erek simaizomzatára, másrészt az idegi és a hormonális rendszeren keresztül befolyásolja a szimpatoadrenális hipertónia, a perifériás ellenállást, a veseműködést és a keringést.

A farmakológia alapjai

Az egész keringésre gyakorolt hatás a digitalis komplex, integrált hatásainak eredője, mely nagy különbséget mutat egészséges és dekompenzált egyénen. Pozitív inotrop hatás. A digitalis a dózistól függően növeli a szívizom kontraktilitását. Pozitív inotrop hatását mind a pitvari, mind a kamrai roston szimpatoadrenális hipertónia. Egészséges szívizmon is kialakul a pozitív inotrop hatás.

Izolált szívkészítményen, izometriás körülmények között vizsgálva, a digitalis növeli a systolék erejét és tökéletesebbé válik a diastole. Az izometriás feszülésre gyakorolt hatás mértéke függ a szívizom kezdeti állapotától.

Ha az erő kifejtéséhez szükséges feszülési képesség súlyosan károsodott, akkor erőteljesebb digitalishatás szimpatoadrenális hipertónia. Hypodinámmá tett emlős szív—tüdő készítményen nagyon jól mérhető a digitalis hatása. A szív kisebb áttételekkel, rövidebb izomrostokkal működik, a szív megkisebbedik, azonos munkához kevesebb oxigént igényel, jobb hatásfokkal dolgozik. Negatív kronotrop és dromotrop hatás. A szívglikozidok fokozzák a paraszimpatikus tónust.

Ez egyrészt a vagusközpont izgatásának, a baroreceptorok érzékenységfokozásának az eredménye, másrészt a szívizom acetilkolin iránti érzékenysége növelésének, illetve a szimpatikus tónus csökkentésének, vagyis direkt hatásának a következménye. A fokozott vagustónus eredménye a negatív kronotrop hatás bradycardiaaz atrioventricularis ingervezetés gátlása, a pitvari refrakter szak rövidülése, mely utóbbi eredményezi a pitvarlebegés pitvarfibrillatióvá való átalakulását.

Atropin-előkezelés e hatásokat felfüggeszti. A szívglikozidok az ingervezetést, közvetlenül az ingervezető rostokra is hatva gátolják negatív dromotrop hatásmert növelik az atrioventricularis csomó refrakter szakát. Ez a hatás pitvarlebegésben és -fibrillatióban meggátolja a szapora pitvari ingerek kamrára történő átjutását, vagyis védi a kamrát a túl szapora pitvari ingerektől. Az atrioventricularis ingervezetés nagyfokú gátlása azonban teljes AV-blokkot is eredményezhet.

A szimpatikus tónus csökkentése főként a szívelégtelenségben csökkent baroreflex-érzékenység szimpatoadrenális hipertónia következménye. Toxikus szívglikozid adagok viszont, direkt központi idegrendszeri hatás révén, növelhetik a szimpatikus tónust. A szívglikozidok összetett, direkt és indirekt hatást gyakorolnak szimpatoadrenális hipertónia szív elektrofiziológiai paramétereire.

• Magas vérnyomás a leghatékonyabb népi gyógymódok
• Pszichiátriai betegségek kardiológiai vonzatai Számos tanulmány vizsgálta a bipoláris hangulati za­varban szenvedő betegek kardiológiai komor­bidi­tását, akiknél csaknem valamennyi rizikótényező jelen van: hyperlipidaemia, diabetes mellitus, obesitas, szerhasználat, dohányzás, ülő életmód, endothel-diszfunkció.
• Arteriális hipertónia - Vasculitis
• Jogosultsági kategória hipertóniával

Hatásuk az alkalmazott koncentrációtól és az időtől függ. Kezdetben az akciós potenciál tartama megnyúlik, majd egy tartósabb akcióspotenciál-tartam rövidülés következik be. Az akciós potenciál tartamának rövidülése hozzájárul a pitvari és kamrai munkaizomrostok refrakter periódusának megrövidüléséhez.

Purkinje-roston ezen az elektrofiziológiai hatáson kívül még a spontán diastolés depolarizáció sebességének a fokozódása is megfigyelhető, ami hozzájárul a szívglikozidok későbbi, automáciát növelő hatásához.

A többi, ingerületvezetésre specializált roston csökken az ingerületvezetés sebessége, nő az effektív refrakter periódus. Nagyobb dózis az AV-vezetés zavarához, blokkjához vezethet. A késői utódepolarizációk a küszöbpotenciált elérve akciós potenciált válthatnak ki, korai premature ectopiás választ, bigeminiát, majd kamrai tachycardiát, fibrillatiót okoznak.

Az indirekt elektrofiziológiai hatások a szívglikozidok terápiás dózisában paraszimpatikus hatás formájában jelentkeznek, és így atropinnal felfüggeszthetők. Mivel a kolinerg beidegzés gazdagabb a pitvarban, mint a kamrában, ezek a hatások sokkal erőteljesebben jelentkeznek a pitvaron és az atrioventricularis vezetésben, mint a Purkinje-roston és a kamrán.

Így a pitvaron az effektív refrakter periódus és az akciós potenciál tartamának rövidülése következik be, az AV-csomóban a refrakter periódus szimpatoadrenális hipertónia miatt lassul az ingerületvezetés. A paraszimpatikus izgató hatások képezik a digitalis bizonyos arrhythmiákban való alkalmazásának alapját. Arrhythmogen hatás. A szívglikozidok fokozzák a heterotrop ingerképzést, az ectopiás fókuszok ingerlékenységét növelik, ami arrhythmiákhoz vezet.

Toxikus koncentrációkban a szimpatikus tónus fokozódása is szerepet játszik a szívglikozidok kedvezőtlen szívhatásaiban.

A toxikus hatások közé tartoznak az szimpatoadrenális hipertónia átvezetés zavarai, másod-harmad fokú AV-blokk, idő előtti kamrai válasz, bigeminia, kamrai tachycardia és fibrillatio, tehát csaknem az összes formája az arrhythmiáknak.

A szívglikozidok csökkentik a vesében a reninfelszabadulást a vese Na-pumpa gátlása révén.

DÉLELŐTT - Hipertónia világnap - Dr. Kapocsi Judit

Az arteriolák összehúzódása miatt kialakuló utóterhelés-növekedés jelentős részét képezi azoknak a homeosztatikus reflexmechanizmusoknak, amelyek egészséges egyénen megakadályozzák a digitalis perctérfogat-növelő hatását. Így egészséges szervezetben a digitalis kisfokú vérnyomás-emelkedést, bradycardiát, a rezisztenciaerek és bizonyos vénák szűkületét okozza a perctérfogat változása nélkül.

A szívglikozidok a gyomor—bél rendszeren szimpatoadrenális hipertónia émelygést, hányást, hasmenést válthatnak ki. Ezek a hatások részben a kemoszenzitív triggerzóna érzékenyítésén keresztül alakulnak ki. Hatásmechanizmus A pozitív inotrop hatás a kontraktilis elemek, az aktin- és a miozinszálak kölcsönhatásának az erősségéből következik. A gyógyszerhatások szempontjából főként az első mechanizmus a jelentős, újabban azonban a második is egyre fontosabb.

A tünetekkel járó artériás hipertónia osztályozása

Fiziológiás szívciklus alatt a következő folyamatok zajlanak szimpatoadrenális hipertónia Ezek a Ca-ionok felszabadítják a különböző sejten belüli Ca-raktárakból SR, tubularis a kötött Ca-ot, amely a citoplazmába kerül, ionos formában, és ez jut a tropomiozin troponinmolekulájához. A tropomiozin—Ca-troponin komplex a miozin-ATPázzal együtt biztosítja a miozin-aktin filamentumok összecsúszását, azaz a kontrakciót.

A Ca-csatorna működését lásd az Ischaemiás szívbetegségre ható szerek, kalciumcsatorna-gátlók című részben feszültségfüggő fehérjerészek szabályozzák. Direkt, a Ca-csatorna kapuzó funkcióit ellátó részek működését befolyásolva serkentik a Ca-csatorna működését a dihydropiridin-szerkezetű vegyületek, melyek optikai izomerjei az egyébként Ca-csatorna-gátló dihydropiridineknek lásd részletesebben a Ca-csatorna-gátlóknál.

Depresszió és szorongás, mint kardiovaszkuláris rizikótényező - 2. rész - Dr. Barna István

A pumpamechanizmus kapcsolatban van az SR membránjában lévő foszfolamban nevű molekulával, melynek foszforilációját szintén a cAMP-függő protein-kináz biztosítja. A foszfolamban foszforilációjában azonban még a kalmodulinfüggő proteinkináz és a proteinkináz C is szerepet játszik.

• Magas vérnyomás 60 év után
• Az életkor 16 évesnél fiatalabb és 35 évnél idősebb.
• Thoughts about beta blockers as anti-hypertensive drugs | Cardiologia Hungarica
• Elhízásból származó magas vérnyomás

Mindez a kontrakciók erejének, valamint a systole és a diastole sebességének csökkenéséhez vezet Ez az enzim lenne a szívglikozidok receptora. Nincs azonban egyenes összefüggés a szívglikozid-kötőhelyek telítődésének mértéke és a pozitív inotrop hatás között, sőt a kötőhelyek szaturációjával, az enzimbénítás mértékének növekedésével toxikus hatások jelentkeznek. Ilyenkor a pumparendszer teljes gátlása miatt az intracelluláris ionmiliő helyreállása nem következik be, a nyugalmi potenciál nagymértékben csökken, az arrhythmiakészség fokozódik és irreverzibilis sejthatások Ca-túltelítettség, contractura jelentkeznek.

Az enzim szimpatoadrenális hipertónia bénított részének működése szabja meg a fiziológiai ionegyensúlyt biztosító ionpumpa aktivitásának mértékét, vagyis az ionpumpa rezervkapacitásának egyik összetevője.

A rezervkapacitás mértéke különböző az egyes szöveteken és rostokon, így kis rezervkapacitással rendelkező sejtek például Purkinje-rost érzékenyebbek az arrhythmogen hatás iránt. A szívglikozidok hatásmódjáról alkotott jelenlegi elképzelést sematikusan a Eszerint a digitalis primer receptora a szarkolemmális ATPáz, tehát a Na-pumpa.

Ennek a pumpának a működését a digitalis már terápiás adagban csökkenti. Mindazonáltal a szívglikozidok molekuláris támadáspontját illetően még számos hatás nem világos. Még megválaszolatlan az a kérdés, hogy milyen kölcsönhatás van a szívglikozidok és ezen endogén anyag között. Farmakokinetika Felszívódás, eloszlás. A szívglikozidok lipofil szteroid mag és hidrofil laktongyűrű, hidroxilcsoport, cukor részének az aránya egyensúlya jelentős hatást gyakorol az egyes glikozidok felszívódására, metabolizmusára, kiválasztására.

Így a digitoxin oralis és parenteralis adagja ugyanaz, míg a strophantin csak parenteralisan adagolható. A digoxin esetében a különböző gyógyszer-technológiai eljárások módosíthatják a felszívódást, így eltérés lehet a különböző gyári készítmények biológiai hasznosulásában bioavailability. A digoxin felszívódását, illetve a terápiás vérszint kialakulását néha bélbaktériumok is gátolhatják azáltal, hogy inaktív, redukált digoxinná alakítják.

A véráramba jutó szívglikozidok általában gyorsan szimpatoadrenális hipertónia a szervezetben, a legnagyobb koncentrációban a harántcsíkolt izomzatban találhatók.

Semmelweis Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest Summary Beta blockers that szimpatoadrenális hipertónia be used effectively in various indications have been available for nearly 6 decades. Over the past many years, we have got to know a large number of medicines possessing a beta blocker effect. In the meantime, it has also been revealed that these active substances have such other properties selectivity, duration of action, etc.

A plazmafehérjékhez való szimpatoadrenális hipertónia mértéke jelentősen befolyásolja a szívglikozidok eloszlását, metabolizmusát, kiürülését, kumulatív tulajdonságait. A digitoxin szimpatoadrenális hipertónia erősen kötődik a szérumfehérjékhez csendes kötődési helymíg a digoxin kevésbé, a strophantin pedig egyáltalán nem. Ez magyarázhatja, hogy emberben a digitoxin még iv. A digoxin féléletideje 36 óra, a digitoxiné 5—7 nap. Metabolizmus, kiürülés. A digoxin emberben kevésbé metabolizálódik, nagyrészt változatlan formában, a vesén keresztül ürül.

Kiürülését tehát a vese működése szabja meg, így veseelégtelenségben a digoxin félélettartama jelentősen megnyúlhat: ezt az orvosnak az adagolásnál figyelembe kell venni. A digitoxin metabolikus átalakulása a májban történik.

A 3-epi-digitoxigenin és ennek glukuronid terméke metabolitként, az epével választódik ki. A digitoxin, valamint kardioaktív metabolitjai a bélből újra felszívódnak, így az enterohepaticus körforgalom hozzájárul a vegyület tartós hatásához és kumulatív tulajdonságához.