Etiopatogenezis hipertóniában

Cited By A tanulmány klinikusok számára foglalja össze a hyponatraemiák kóroktanát, diagnosztikáját és kezelését. A hyponatraemia a leggyakoribb elektrolit-rendellenesség.

Patofiziológiai szempontból a hyponatraemiák két fő csoportja különböztethető meg: nem ozmotikus eredetű hypervasopressinaemiás hyponatraemiák hypovolaemiás, hypervolaemiás, euvolaemiás és nem hypervasopressinaemiás hyponatraemiák pseudohyponatraemia, vízmérgezés, cerebrális sóvesztő szindróma. Az enyhe hyponatraemiás betegek sokszor tünetmentesek. A súlyos hyponatraemia az életet veszélyeztető központi idegrendszeri tüneteket okozhat.

A hyponatraemiás állapotok kórismézése során figyelemmel vagyunk az extracelluláris folyadék térfogatára, a klinikai etiopatogenezis hipertóniában, a hyponatraemia súlyosságára, kifejlődésének sebességére és tartamára. A hyponatraemia okainak felderítésekor az első feladat a nem hypervasopressinaemiás hyponatraemiák etiopatogenezis hipertóniában a hypervasopressinaemiás hyponatraemiák elkülönítése a plazma ozmolalitásának, a vércukornak, a szérumlipidek és -fehérjék szintjének mérésével.

A további differenciáldiagnosztikus ténykedést a vizelet ozmolalitásának, az extracelluláris folyadék térfogatának és a vizelet nátriumkoncentrációjának meghatározása etiopatogenezis hipertóniában.

Verbalis, J. In: Principles and practice of endocrinology and metabolism. Verbalis J. Principles and practice of endocrinology and metabolism

1. Хилвар сжалился над Элвином, лишь когда они преодолели уже две трети склона.
2. Focal segmental glomerulosclerosis in: Orvosi Hetilap Volume Issue 6 ()
3. Они теперь знают о нашем существовании, так что таиться больше нет никакого смысла.
4. Bellataminal és magas vérnyomás
5. Etiology, diagnostics and therapy of hyponatremias in: Orvosi Hetilap Volume Issue 29 ()